A falak ereje
Egy ház.Vastag falakkal húztál fel.
Miért?Titkolnak valamit odabenn?
Mindig kijönnek és ápolják a gyepet,
Mosolyogva intenek,nap,mint nap nekem,
Ezek a kedves emberek,jó lelkűeknek tűnnek,
Bár a legveszélyesebb a mosolygós ember.
Mikor leszáll az éj,és együtt van a család,
Valami fura,tompa ordítozás lészen odaát,
Bár a falak elnyelik,odabenn baj van,
S nem kérnek segítséget,nem akarnak szánalmat.
Mégis ha belépsz,ott bizony síri csend van,
Bár valami ridegség uralja a házat.
Minden világos, a falon fényképek vannak,
Boldog családot ábrázolnak,kár,hogy nem igaz.
Valahol a házban él egy deviencia,
Aki elnyeli a fényt és komorságot ad.
Láncon fogják,morog ,szörnyen pusztul tudata,
Vérben forog szeme,benne nincs jóindulat,
Elnyeli fogvatartói arcáról az összes őszinte mosolyt,
Még jó,hogy az Ő erejét elnyelik a grandiózus falak.
|