A hóember balladája

(egy 21. századi fagyoska halálfélelme)

 Bárcsak örökké tél lenne-gondolta a Hóember, akit csak így, simán Hóembernek nevezett el a nem túl fantáziátlan tíz éves gazdája.

1 nappal korábban:

 A kis Johnny-nak az apja adott ötleteket, hogy teremtsen egy igazi, értelmiségi hóembert. Ugyanis Hóembernek volt egy gombokból készült szempárja, ami fölött kettő mulcs darab helyezkedett el szemöldök gyanánt. Orrnak egy gyönyörű, rikító sárgarépa volt odaillesztve.a szájat három Geomac pálcika alkotta – mosoly alakban. Fülnek kettő karalábé szeletet, karnak kettő ágat használtak fel.

 Sapkát, sálat és kesztyűt adott neki Johnny és az apukája, sőt a hóember köré fehérszínű LED égőket is raktak, hogy este mindenki megcsodálhassa, milyen egyedi hóembere van a kis Johnny-nak.

 Mikor készen volt a hóember apja és kisfia elégedetten megálltak előtte és az apa megszólalt:

-Mi legyen a neve Johnny, a hóemberednek?

A kisfiú feltűnően sokáig gondolkodott, annyira, hogy az már az apukát zavarba ejtette. Majd a kiskölök kisvártatva megszólal:

-Hóembernek.

Az apuka nem tudott mit mondani. Kínosan érezte magát. Már az is kétségbe ejtette, hogy egyáltalán nem tudott Johnny hozzáfogni a hóemberépítéshez, de most a gyerek szabályosan kétségek között hagyta. Nem lehet, hogy ennyire… ennyire… tartalmatlan legyen a kisfia.

-Jó van.-mondta az apuka – Én most bemegyek a házba melegedni, nem jössz fiam?-kérdezte.

A gyermek csak rázta a fejét és ezután az apja bement a házba.

Innentől kezdve a gyermek mindig Hóember mellett maradt, még késő este is rendíthetetlenül ott szobrozott Hóember mellett. Gyermeki félelemmel tartott attól, hogy esetleg egy bűnöző, rosszakaratú fiú vagy lány odamegy és szétrúgja az ő Hóemberét.

A napok teltek, lassan eljött a karácsony és Johnny már öt percet sem töltött Hóember társaságában. Hóember persze egyre jobban félt. Görcsölhetnékje volt valahányszor elment a ház előtt egy lókötő, mert ha bizony elment árgus szemekkel bámulta Hóembert.

Mindennap egyre magányosabb vagyok. Johnny ma már egyáltalán nem jött ki hozzám. Engem nem érdekel, hogy kisgazdám együgyű és gyámoltalan én akkor is szeretem. Úgy érzem, hogy ugyanolyan ártatlan lelkületű vagyok, mint ő maga. Én igazán…

Egy üvöltés rántotta ki Hóembert gondolatmenetéből. Hirtelen ijedten nézett előre hisz látta, hogy Dan Taylor - az utca bajkeverője –vérszemet kapott rá. Már este hat körül lehetett és Johnnynak egyáltalán nem volt szándékában kijönni, hogy megvédelmezze az ő Hóemberét. Hiába, Hóembernek egyedül kellett szembenéznie a bajjal.

-Hé, Charlie! Nézd milyen hóembert épített a retardált Mcloud!

-Látom én! Hallod-e Dan? Szét kéne verni, nem?

-Dehogynem!

Tessék? Ezek most akkor bántani akarnak? Mert azt látom, hogy gonoszul vigyorogva jön ez a két csirkefogó és látom rajtuk, hogy szándékukban áll engem… engem… elpusztítani.

-Ezt nézd már Dan! Még sipkája is van!

-Meg gomb szeme! Nem kell ez a fenének se!-ezzel Dan Taylor leverte Hóember szemeit.

Jaj! Ez fájt! Nagyon fájt! És még most is fáj! Ráadásul nem látok semmit. Jaj! Hallok valamit!

-Ezt nézd Charlie!-ekkor Dan letörte mindkét kart, ami már csak két kegyetlenül égnek meredező faág maradt. Amit most Dan elhajított az udvar végébe.

Áuh! Johnny-t akarom! Meg fogok halni! Tudom!

Ezután Charlie flegmán levette a répát és beleharapott egyet, majd eldobta. Mikor ez megtörtént a két vandál együtt estek neki a szájnak és együtt törték ripityára a Geomac pálcikákat.

Se fülem, se szám, se szemem, se karom… ez fáj!

Merre vagy kicsi Johnny?

-Gyerünk Dan! Cibáld erősen!-üvöltötte Charlie, miközben a két fiú a kötött holmikkal bajlódtak, ami egy koron Hóemberé volt.a folyamat végén, összenézett a két fiú.

 Összenéztek, de nem akárhogy. Igazi gúny volt a szemükben és gonoszság, valamint az is ott volt, hogy most olyan csúnya dolgot tesznek, ami az ő kedvük elébe jár.

-Mehet?-kérdezte Dan.

-Mehet.-jelentette ki Charlie.

Jaj, ne! Sejtem mi fog következni!

A két fiú közös erővel nekiment Hóembernek. Szétrúgták, összedöntötték és kegyetlenül lerúgták a fejét.

Másnap reggel:

A család Mcloud nagymamához készült a családi, karácsonyi összejövetelre. a három Mcloud családtag – anyuka, apuka, Johnny – kimentek az udvarra, hogy elinduljanak a családi járgánnyal Vancuver-be. ám amikor kiléptek, mindhármuk elé borzasztó látvány tárult, de különösen Johnny elé.

-Ne!-a kisfiú torkaszakadtából ordított, amikor meglátta hóemberének maradványait.

Könnycseppek gördültek le az arcán, gyűlölte magát, amiért ennyire nem törődött az ő Hóemberével. De ha legalább lenne egy emlék! De nincs… Az első és utolsó hóembere meghalt. Megölték.

Zokogva odarohant, ahol egykor volt a hóember és az arcát a kezeibe temette. Csúnya, hálátlan karácsony volt ez. Különösen Hóembernek.